Neon Music Hungary rsd2016 Számlám        Kosár        Végeztem        
  Top » Katalógus » Számlám  |  Kosár  |  Végeztem   
Kategória
CD-> (1947)
Bakelit-> (2254)
DVD (16)
Újság (6)
Kiadó
Gyorskeresés





Összetett keresés
Hírek
Keresés a hírekben

Rövid leírás megjelenítése
Csak a leírásban keresés
Tovább
Nyelv
Magyar English
Coldcut - Sound Mirrors 3,690Ft 2,490Ft
Raktáron

Ninja Tune
2006

1. Everything Is Under Control
2. True Skool
3. Man In A Garage
4. Walk A Mile
5. Mr Nichols
6. Sound Mirrors
7. Boogieman
8. This Island Earth
9. Just For The Kick
10. Aid Dealer
11. Whistle And A Prayer
12. Colours The Soul

Jelenlegi kritikák: 2
Bekerülés dátuma: 2006 August 07.
Tiga - Sexor
Tiga - Sexor
Tiga - Ciao
Tiga - Ciao
The BPA -  I Think We're Gonna Need A Bigger Boat
The BPA - I Think We're Gonna Need A Bigger Boat
Placebo - Battle For The Sun - CD+DVD
Placebo - Battle For The Sun - CD+DVD
Mr Scruff - Trouser Jazz
Mr Scruff - Trouser Jazz
Squarepusher - Just A Souvenir
Squarepusher - Just A Souvenir

Kritika
antropos.hu kritika - 2006/08/28 5 of 5 Stars!
Jonathan More és Matt Black ismét egy ütős lemezt hozott össze. Ahogy az eddigi Coldcut albumokat, a Sound Mirrors-t se lehet kategóriába illeszteni, hiszen lemezen a dancehall ugyanúgy jelen van, mint a jazz, és a lounge is elfér a breakbeat mellett. Vendégelőadókból is legalább annyi van, mint az albumon található stílusokból. Csak az ismertebbeket felsorolva - Jon Spencer, Roots Manuva, Robert Owens, Mike Ladd, Saul Williams - kitűnik, hogy a Coldcutos srácok igyekeztek minden stílushoz a legmegfelelőbb embert megtalálni. A saját maguk által magasra tett lécet szaltózva ugorják át. Több szám is van, amiről már most megmondható, hogy alapdal lesz a maga műfajában. Ahogy a Sound Mirrors-t hallgatjuk a Coldcut számonként kalauzol minket más és más világba. Az egyik pillanatban álmodozunk, a következőben már azon gondolkozunk, hogy akkor merre is induljunk bulizni. Fülbe ütköző újítást nem kapunk tőlük, de minek is az, ha az előző lemezeket is 100szor hallgattuk meg?! Ezt se fogjuk megunni. www.antropos.hu
est.hu kritika - 2006/01/23 4 of 5 Stars!
Jonathan More és Matt Black párosa a nyolcvanas évek közepe óta tevékeny részese, alakítója, és több esetben forradalmasítója a modern elektronikus (tánc)zenének. Pályájukat egy kalózrádiónál kezdték, és már akkoriban is mindig az új hangzásokat, új utakat fürkészték a zenében. Figyelmük az Amerikában ekkortájt születő hiphop és DJ-kultúra felé terelődött. Szorgalmasan tanulták a fogásokat a tengerentúl DJ-úttörőitől, és hamarosan maguk is mesteri fokon művelték a lemezjátszóista tudományt, beleértve a szkreccselést, az ütemek össze-vissza vagdosását, a cut’n’paste kollázstechnikát (nevük is erre utal) – és kicsit később az új tant, a sampling iskoláját is felsőfokon elsajátították. Első lemezük, a Beats + Pieces 1987-ben tulajdonképpen Anglia válasza volt Grandaster Flash Adventures On The Wheels Of Steeljére, a Say Kids ugyanabból az évből pedig sokak szerint az első brit break lemez. De egy másik stílusnak, az acid house-nak is „megágyaztak”: 1988-ban a Doctorin’ The House (illetve az abban éneklő Yazz számára írt The Only Way Is Up) a slágerlisták élére katapultálta az ugyancsak Amerikából importált underground hangzást. Ez elég volt ahhoz, hogy a zeneiparban felfigyeljenek a Coldcut-fiúkra, akik el is csábultak: egymást érték a remix- és produceri felkérések. Előbbiek közül kiemelkedik Eric B & Rakim oldschool klasszikusának, a Paid In Fullnak a Seven Minutes Of Madness átirata (ami nagyban hatott a sajátosan brit hiphop hangzás kialakulására – lásd: Stereo MC’s), illetve a funk-keresztapa James Brownnak készített remix, utóbbiak közül pedig Lisa Stansfield karrierjének elindítását kell megemlíteni. Mindezek mellett 1989-ben összerakták bemutatkozó albumukat is: az alapvetően hiphop és house alapokra épülő What’s That Noise? annak ellenére, hogy az underground tánczenei közeg szülte és hangmintákból készült, a vidám hangulat, a számok dalforma-struktúrája, valamint az énekes közreműködők színes társasága (Junior Reid, Lisa Stansfield, Mark E. Smith) miatt inkább poplemeznek hat. Az 1990-ben kiadott Some Like It Cold hasonló kaptafára készült, de jóval kevésbé lett ütős, leszámítva talán a Queen Latifah-val közös számot. A bérmunkák illetve a lemezeik viszonylagos sikere elegendő tőkét eredményezett ahhoz, hogy létrehozzák saját kiadójukat, Ninja Tune néven, hogy teret adjanak a hozzájuk hasonlóan a zenéről szabadon, nyitottan és előremutató módon gondolkodó alkotóknak. Ugyanakkor Coldcutként leszerződtek a BMG alá tartozó Aristához, ami óriási baklövésnek bizonyult: a nagy kiadó nagy elvárásai megnyomorították addig töretlen kreativitásukat, és mindössze egy acid jazz/triphop ujjgyakorlatra futotta (ez volt a Philosophy album 1993-ban), habár ebből az időszakból való az instant ambient-klasszikus Autumn Leaves is. Ráadásul, a szerződés miatt nem használhatták a nevüket, így a következő években más művészneveken alkottak, tovább tágítva addig is folyamatosan szélesedő zenei palettájukat (Bogus Orderként „zen break”, Euphorealként jungle, Hedfunkként future jazz volt az irányuk, de a jazz-breaks DJ Food is az ő projektjükként indult). 1995-ben nyerték vissza a Coldcut név használatát, amit egy korszakos mixlemezzel ünnepelték meg: a Journeys By DJs sorozat számára (az állandó segítőtársak, PC és Strictly Kev bevonásával) készített, címében saját egykori remixüket idéző 70 Minutes Of Madness, ha éppen nem a világ legjobb mixlemeze, az első háromban mindenképpen benne van – szédítő eklektika, stílusok bravúros összemosása és ütköztetése, az elektronikus tánczene addigi történetét áttekintő mega-megamix (amely egyben a ’88 óta szerkesztett rádióműsoruk, a Solid Steel „hangulatát” is visszaadja, illetve átadja azoknak, akik sohasem hallották.) A lemez nyomán ugrásszerűen megnőtt a Coldcut DJ-felkéréseinek száma, és világszerte elfogadott lett az úgynevezett „freestyle” DJ-zés (ez a zeneileg kötetlen hozzáállás nálunk is követőkre talált, például a Crate Soul Brothers esetében). Eközben More és Black persze már egy szinttel ismét tovább léptek, méghozzá a vizualitás irányába, és a DJ-zést a VJ-zéssel összekapcsoló audiovizuális mixelési technikák új lehetőségeit kutatták. Ebben egyfelől a Hexstatic brigád volt a partnerük, közös munkájuk első világot ámulatba ejtő eredménye 1997-ben a Timber klipje volt, amelyben a zene üteme és hangjai tökéletesen összhangban szóltak a zenére vágott (az esőerdők kiirtását mutató) képekkel. Ennek egyenes folyományaként a Dead Kennedys-vezér Jello Biafrát is szerepeltető ’97-es Let Us Play! albumot videón is kiadták (a dupla CD-s verzióján pedig a második lemezre különféle számítógépes programokat tartalmazó „interaktív játékos ládika” került), a két évvel későbbi Let Us Replay! remixlemezhez pedig mellékelték saját fejlesztésű audio-video szerkesztő szoftverük, a VJAMM demóverzióját. Ezen a területen kifejtett tevékenységük persze messze túlmutat az egyszerű háttérvetítésen és party vizuálokon, és inkább a Negativland, az Emergency Broadcast Network és a hozzájuk hasonló brigádok által kitalált culture jamming kategóriája: ez gyakorlatilag olyan modern eszközöket bevető ellen-propaganda, amely a társadalmi és politikai kérdéseket feszegető, vagy azokra reflektáló mondanivalóját, üzenetét a hírekből, a tömegmédiából és a popkultúrából vett hang- és képfoszlányokból összegyúrt kollázsokba csomagolja, az eredeti anyagot rendszerint direkt úgy használva, hogy azok új vagy kifordított értelmet, kontextust kapjanak. Jó példa erre a Coldcut 2001-es akciója, mikor is a brit választásokra időzítve kihozták Re:Volution című AV-kislemezüket, amelyben Blair és az ellenzék akkori vezére keményen sulykolós groove-okra és gitártépésre válogatott, néha nevetségesen abszurd vádakat szórtak egymás fejére (a botrányt kavaró kampánydal-paródia körüli felhajtást a Coldcut saját párt alapításának ötletével tetézte). A Coldcut ez utóbbi - hangosra és látványosra sikerült - dobása után eltűnt a színről, de ez nem azt jelenti, hogy tétlenkedtek volna: szép csendben összerakták az ötödik sorlemezüket. Az album találóan a Sound Mirrors címet kapta, hiszen valóban tükrözi mindazt, ami a Coldcut „hangos” munkásságáról elmondható. És ez, ahogyan a fenti karrier-áttekintésből is bizonyára egyértelműen kiderül, nem akármilyen tudásanyag. A végeredmény annyiban rokon az első albummal, hogy More és Black ezúttal ismét popformába préselte bele kiterjedt zenei ötlettárát, illetve az eklektikusságában is szerves egységet alkotó – vagyis jellemzően „coldcutos” – zenéből sugárzik a felszabadult játékosság. Ja, és szinte minden számban közreműködik egy-egy kivételes előadó, akik között egyaránt akadnak ismert, illusztris nevek (Mike Ladd, Jon Spencer, Roots Manuva, Robert Owens, Saul Williams, vagy a Fog mögött rejlő Andrew Broder), illetve kevésbé ismertek (a kortárs/elektronikus zenész – a Radiohead The Bends lemezén is játszó – John Matthias, a dzsesszénekesnő Annette Peacock, az afro-amerikai költőnő Amiri Baraka, a broken beat színtér üdvöskéjeként emlegetett Mpho Skeef, a szaxofonos Soweto Kinch és az énekes Dom Spitzer). Ez a szó szerinti vendégsereg szabályos pörgést visz a lemezbe, amely zeneileg is igen mozgalmas: az eddigi Coldcut-alappillérek (absztrakt hiphop vagy más néven downbeat, a breaks, a lounge, a dzsessz és future jazz, az ambient és a techno/house) mellett új árnyalatként megjelenik a broken beat, az újsulis breakbeat, a dancehall (vagy még inkább annak egyik elfajzása, a mostanában dívó reggeaton), a grime és a mostanában felélesztett UK rave, de vegyül a keverékbe némi folkos, pszichedelikus, keleties, poszt-rockos és IDM-es színezet is. Akad néhány meglepő, erős áthallás: a nyitó Everything Is Under Control a Bomb The Bass Bug Powder Dust című bigbeat alapvetésére hajaz, a Walk A Mile breakbeatje a Hybridet idézi, a Boogieman egészen leftfieldes, az Aid Dealert pedig akár Carl Craig is felvehette volna – de talán ez is csak azt jelzi, hogy a Coldcut mindenben otthon van, ami az elektronikus zenében az elmúlt húsz évben történt, és (általában) remek stílus- és arányérzékkel nyúl a legkülönfélébb hangzásokhoz, hogy azokból a saját kedvére, mindenféle megkötés nélkül alkothasson. Ezúttal produceri tehetségük a vendégek dalszerzői kvalitásaival párosulva egy kiváló poplemezt szült (persze nem az eladhatóság mércéjével nézve), amely zeneileg és a dalok témáiban is nagyon mai – habár a szövegek kicsit közhelyesek és hajszál híján didaktikusak (a pénz és a média hatalma, a fogyasztói társadalom csapdái, a kisember lelki nyomora, a harmadik világ segélyezésének problémája stb.), de emellett hál’istennek akadnak könnyed és bulizós pillanatok is. Bár a végeredmény ezúttal egy fokkal zsúfoltabb lett a kelleténél, és forradalmi újítást sem kaptunk, a Coldcut ismét bebizonyította, hogy azért még mindig klasszis. És klassz is. Bugi Jakab
Click to view All Reviews
Kosár Tovább
Üres
Információ a kiadóról
Ninja Tune homepage
Egyéb kiadvány
Record Store Day 2016 Tovább
Újdonság Tovább
Fink - Fink’s Sunday Night Blues Club Vol. 1
Fink - Fink’s Sunday Night Blues Club Vol. 1
3,590Ft
Információ
Record Store Day
Rendelési listák
Elérhetőség/Átvétel
Partnerek
Hírlevél
Előrendelés/Új megjelenések
Írj nekünk!
rsd2016


Copyright © 2003 Neon Music Hungary
Bp. 1141, Zsálya u. 62; Iroda: Bp. 1077 Almássy tér 8;
e-mail:info_kukac_neonmusic.hu
Tel:06 1/365-1929
Powered by osCommerce