 |
Kategória |
 |
|
 |
Kiadó |
|
|
|
Gyorskeresés |
|
|
|
Hírek |
|
|
|
Információ |
|
|
|
|
Kritika |
|
lemez kritika - 2004/07/29 
Tigrics tulajdonképpen nem művel nagy dolgot, egyszerűen minden ízében érzi a saját zenéjét, tökéletesre fejlesztette játékos, mégis elmélyült hangjait, szét-széteső ritmusait, és mindezt magával ragadó természetességgel és finoman burkolt humorral adja elő.
Tigrics az az ember, akiről minden valamire való vájtfülű hallott már, de csak az értelmesebbje vette a fáradtságot, hogy komolyabban utánanézzen az amúgy Bereznyei Róbert névre hallgató fiatalember munkásságának. A legújabb, Drapdrap című lemez alapján én például marhára bánom, hogy eddig még nem tettem szert a bizonyára éppily’ zseniális, mindössze 30 példányban megjelent Évveszteseknek és Compact Disco című kiadványokra.
Mindegy, ez még jóvátehető hiba, különben is, már csak azért is jó a Drapdrap-pal kezdeni a sort, mert ez az album végre minőségéhez illő publicitást és terjesztést kap, ami egy olyan rétegzene esetében, mint ez a fajta kifinomult, agyas elektronika, nem kis dolog szűkös hazánkban.
De mit is tud Tigrics, amitől ennyire hasra kell esni? Tulajdonképpen nem művel nagy dolgot, egyszerűen minden ízében érzi a saját zenéjét, tökéletesre fejlesztette játékos, mégis elmélyült hangjait, szét-széteső ritmusait, és mindezt magával ragadó természetességgel és finoman burkolt humorral adja elő. Ezért nem fárasztóan misztikus a nyitó Göndörgát, ezért nem untat, hanem lágyan legyezget a Quarelin Days V4.1. Ezért van az, hogy ha a lemez összesen kilenc száma közül még nem említeném meg mondjuk a vicces című Why Release Records?-t, vagy a Few Parameters-t, akkor nagy szemétnek érezném magamat. Meg azt is kenhetjük a fent leírtakra, hogy teljesen felesleges volt trekkeket kiemelni, ez a korong igazából egységes egészként értelmezhető, komplex - és igen barátságos - világ, kéretik otthon érezni magunkat benne!
www.tv2.hu |
lemez kritika - 2004/07/29
A tavaly három lemezzel előrukkoló Tigrics most egy új magyar disztribútor/kiadó, a Neon Music égisze alatt hozta ki legújabb Drapdap című nagylemezét. A csíkos elektronikus ezúttal is hozta saját stílusát a compact discón.
Ez a lemez nem túl vidám, meg az akkor éppen tánczenéhez szokott fülemnek nehezebben emészthető volt, talán ez a két oka annak, hogy amikor kezembe került nyár elején egy hallgatás után elraktam. Jött a jó idő, viszont elég rossz passzban voltam, a kettő együtt nem kívánta az ilyen jellegű zenét. Aztán most meg előszedtem és úgy megkedveltem.
Tigrics munkásságát itthon mindenféle ismertetőkben legtöbbször Aphex Twinhez hasonlítják, pedig szerintem - az ismertebbek közül - az Autechre - Fennesz - Plaid - Boards Of Canada négyszög jobb hasonlat, ha mindenáron valami mellé oda kell tennünk. Ő bizonyára tucatnyi más nevet sorolna fel, mint hatást.
Lassan elővezetett, komótos tempójú analóg hangoktól hemzsegő elektronikáról van itt szó. Érdekes, keserédes hangok olvadnak ki a hangszóróból, összetört ritmusképletekkel, bolondos címekkel ('Göndörgát') és sajátságos humorral.
Ja és a borítót is ő rajzolta!
www.drumandbass.hu |
est.hu kritika - 2004/07/29
A micimackós név, az idétlen cím és az óvodás borító megtévesztő lehet, de a hanganyag már nem: az éretlenség minden látszata ellenére ez bizony egy érett lemez. Tigrics első hivatalos magyar kiadványa az lehet a hazai kísérleti elektronikának, ami Yonderboi Shallow And Profoundja volt a hazai tánczenének.
De ki is az a Tigrics, azon kívül, hogy egy Budapesten élő, 1975-ös születésű tatai srác, Bereznyei Róbert? A magyar Aphex Twin - válaszolna kapásból e sorok írója az általa (is) a köztudatba dobott jelzővel, ha nem olvasta volna a fiatal zenész honlapján, hogy ezt mondani róla „ritka-ritka-ritka nagy kreténség”. Bocs. Szóval, egy közel tíz éve zenét készítő fiatalemberről van szó, aki először tagja volt a Rianás nevű formációnak, aztán amikor az felbomlott, ő is, mint mindenki más, aki hazánkban szeretne érvényesülni az elektronikus zene világában, az UCMG magyar UGAR-án találta magát, ahol sajnálatos módon nem tudott megélni első lemezanyaga, a másolt CD-n, több változatban, máig közkézen forgó Compact Disco (amely kvázi-legendás hírét Tigrics azóta „védjegyes” húzásának, a compact disc név és logó kiferdítésének köszönheti). A kallódó évek után 2002-ben beindultak a dolgok körülötte: a kísérleti elektronikára amúgy is nyitott fülű osztrákoknál jött ki egy CD, Magyarországon pedig két erősen limitált példányszámú CD-R. Tigrics ekkor már egyre többet játszott külföldön (elsősorban német nyelvterületen, illetve a volt keleti blokk országaiban), így nagy hiba lett volna továbbra is elhallgatni itthon az ifjú tehetséget. Szerencsére időközben megkezdte működését az interneten fogható Pararádióból kinőve a Neon Music kiadó, amely mostanra az experimentális zenék első számú hazai szállítójává vált, és amely első saját művészének választotta Tigricset. Nem véletlenül, mivel a kiadó embereit a rádió révén barátság és munkakapcsolat fűzte Tigricshez, aki ráadásul az (ugyancsak „Para-biznisz”) X-Peripheria fesztiválon is fellépett, még 2001-ben. Lelkes és elhivatott emberekről van szó, ezért legyen megbocsátható ennyi belterj. És persze nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végre saját hazájában is megismerkedhet Tigrics zenéjével bárki, aki az elektronikus zenét nem feltétlenül a partyk kellékeként azonosítja, hanem esetünkben elmélyült odafigyelést igénylő hallgatmányként. A komoly jelző azért nem teljesen illik ide, mert Tigrics 2001 nyara és 2003 tavasza között született kilenc kompozícióját tartalmazó, háromnegyedórás albumán végig ott bujkál az alkotójára jellemző - finom - játékosság és humor, és ugyan a tőle eddig megszokott szóviccek elmaradnak, van helyettük szarkazmus (Why release records?) és gúny (Sound designers portfolio). Tigrics zenéje (amelynek mikroszkopikus részletességű „felbontása” - újfent megkockáztatva az alkotó haragját - ebben a formájában a Mille Plateaux kiadó által forszírozott click'n'cuts vagy microhouse irányzattal mutat rokonságot), azért még így sem felületes befogadásra való. A minimalista motívumok repetitív körforgását meg-megtörő/zavaró hangok cikázása, motoszkálása, kattogása, a „felszedett” zajok sercegése-percegése és a rárakódó dallamfoszlányok fokozatosan fordítják magába a hallgatót, akit a szórványosan felbukkanó - technós, drum’n’basses, hiphopos - ritmusszerűségek illetve a helyenkénti „dallamorfok” sem tudnak kizökkenteni belső világutazásában - önvizsgálathoz vagy szakítás utáni tipródáshoz ideális. |
Balázs Berkecz - 2004/01/19
Tigrics: Drapdap A sokak által csak \"magyar Aphex Twinnek\" titulált Tigrics, azaz Bereznyei Róbert a Rianás nevű formáció tagjaként a kilencvenes évek közepén kezdett komolyabban foglalkozni a kísérleti elektronikus zenével. Miután a duó 2000-ben ideiglenesen felfüggesztette működését, Bereznyei úgy döntött, hogy szólóban folytatja karrierjét. Elsőként a német UCMG magyar leányvállalata, az UGAR mutatott érdeklődést melankolikus zajtextúrái iránt, de csak 2002-ben indult be a gépezet: a hazai kísérleti elektronika mindkét fóruma, az Ultrahang Alapítvány és a Diaspóra is kiadott egy-egy lemeznyi Tigrics-anyagot, s a német Keplar kiadó ugyancsak tavaly jelentette meg a Compact Disco névre keresztelt üdítő, ám a legkevésbé sem vidám anyagot. Az elmúlt év így rendkívül termékenynek bizonyult, de még maradt annyi energia és kreativitás Róbert Gida tigrisében, hogy összehozza a Drapdapot.
Ez a gyermeteg című és játszi borítójú album simán megtévesztheti azokat, akik hasonlóan vicces muzsikát gyanítanak a könnyed design és a szarkasztikus számcímek mögött. A Drapdap valójában súlyos és komoly darab, amely lassan, de kérlelhetetlenül magába szívja a hallgatót. Ha valamihez egyáltalán hasonlítható, akkor a Biosphere, az Autechre és a Boards of Canada hármasa lehet a legközelebbi támpont. De igényessége és érettsége révén a Drapdrap mindhárom csapat kiadójának portfóliójában megállná a helyét.
- berkecz - |
| Click to view All Reviews |
|
|
|
| Üres |
|
|
|
|
Információ a kiadóról |
|
|
|
Nyelv |
|
|
|
Pénznem |
|
|
|
Mondd el |
|
|
|
|
|
|
|
