 |
Kategória |
 |
|
 |
Kiadó |
|
|
|
Gyorskeresés |
|
|
|
Hírek |
|
|
|
Információ |
|
|
|
|
Kritika |
|
est.hu kritika - 2008/04/30 
Meglehetősen ritka, amikor egy adott műfaj egyik vezető együttese legfrissebb lemezének turnéjával érinti Budapestet, a kísérleti elektronikus tánczene egyik kilencvenes évekbeli kulcszenekara, a brit Autechre azonban legújabb, sorban kilencedik stúdiólemezével mégis ezt teszi. A kifordított című 2005-os Untilted után három évvel kiadott Quaristice ráadásul egy kicsivel jobban is sikerült elődjénél, úgyhogy a rajongókon túl a stílus iránt érdeklődőknek is érdemes megismerkedni vele (és megnézni a koncertet a Merlinben március 11-én).
A Manchester-London-Sheffield háromszög mentén alkotó Autechre duó (Sean Booth és Rob Brown) – mint azt már az előző lemez kritikájában bőven kifejtettük – a kilencvenes évek egyik legjobb és legfontosabb kísérleti elektronikus/IDM-formációjaként működött. Még Thom Yorke is az egyik legfontosabb inspirációs forrásként hivatkozott rá, amikor az ezredfordulón merész kanyart vett zenekarával, a Radioheaddel (Kid A – 2000, Amnesiac – 2001). Egy idő után azonban mind a műfaj, mind az Autechre zsákutcába került (vagy ha így tetszik: egyre messzebb jutott a kísérletezésben), ahonnan éppen a legutóbbi lemez jelentett – ha nem is kiutat, de – némileg irányváltást, visszakanyarodást. Persze azt is mondhatjuk, hogy az Autechre soha nem készít két egyforma lemezt (és ez akkor is igaz, ha egy távolabbról érkező, felületes hallgató nagyjából hasonlónak is hallja őket), és mivel a megalkuvás sem jellemzi, ezért a két programozó-zenész-producer mindig a saját feje után megy, tehát nagy ívben elkerül bármiféle trendet. Az azonban tagadhatatlan, hogy a húsz, többnyire rövidebb felvételt tartalmazó, itt-ott unalomba fulladó, így a kelleténél kicsivel hosszabb friss lemez kapcsán többször eszünkbe juthat a kilencvenes évek közepének Autechre-hangzása, „dallamossága”. A visszacsatoláson túl egyfajta keresztmetszetként is funkcionál a Quaristice, hiszen a szerteágazó szerzemények/megoldások révén (szemben a korábbiakkal ez a lemez többnyire „dzsemmelés” eredménye) a teljes pálya fókuszba kerül. Az ambientes, zajos darabok kapcsán hálásak lehetünk a tömörségre törekvés miatt, de az izgalmasabb struktúrájú, klasszicizáltabb felvételeket is felerősítette, hogy nem folynak túl – még hallgatnánk tovább is őket, amikor véget érnek. Új területeket már nem hódít meg a duó, de saját felségvizeit továbbra is biztosan uralja.
Dömötör Endre |
| Click to view All Reviews |
|
|
|
|
|
Információ a kiadóról |
|
|
|
Nyelv |
|
|
|
Pénznem |
|
|
|
Mondd el |
|
|
|
|
|
|
|
