Neon Music Hungary rsd2016 Számlám        Kosár        Végeztem        
  Top » Katalógus » Számlám  |  Kosár  |  Végeztem   
Kategória
CD-> (1971)
Bakelit-> (2456)
DVD (16)
Újság (6)
Kiadó
Gyorskeresés





Összetett keresés
Hírek
Keresés a hírekben

Rövid leírás megjelenítése
Csak a leírásban keresés
Tovább
Nyelv
Magyar English
Nincs találat
 Folytat 

Kritika
est.hu kritika - 2005/06/24 4 of 5 Stars!
Az Autechre a kilencvenes évtized kezdetén tűnt fel, abban az időben, amikor az elektronikus (tánc)zene kilépett gyerekcipőjéből meg a partik mikrovilágából és elkezdett kísérletezni, formát bontani, saját határait felfedezni és azokat feszíteni. Ennek a folyamatnak a legtökéletesebb artifaktuma és egyben kvázi programadója az 1992-es Artificial Intelligence című válogatáslemez, rajta olyan előadókkal, mint Aphex Twin, az Orb, Scanner, Richard H. Kirk és az Autechre. A lemezt (amelynek volt egy folytatása is 1994-ben) az akkoriban még csak szárnyait bontogató (1989-ben indított) sheffieldi Warp kiadó gondozta, az a lemezcég, amely mára szinte az experimentális elektronikus zene szinonimájává, minősítési mércéjévé vált. Tulajdonképpen az Artifical Intelligence-szel született meg – egyébként pont e válogatás készítőinek definíciója nyomán – az intelligent dance music (röviden: IDM) gyűjtőfogalom és címke, amit minden olyan zenére rá lehet (és rá szoktak) aggatni, ami elektronikus alapú, de elmélyültebb, elvontabb annál, hogy táncolni lehessen rá. A sheffieldi-manchesteri Autechre az IDM első hullámának kiemelkedő képviselője: Booth és Brown a gyökereikből és az őket ért hatásokból (kortárs és elektroakusztikus zene, musique concrete, hiphop, electro, indusztriális zene, ambient) analóg és digitális hangkeltő és -manipuláló berendezéseik, valamint számítógépszoftvereik segítségével egyedi, külső hatásoktól mentes, kizárólag saját belső logikája szerint létező és alakuló formanyelvét alkották meg a technónak. Zenéjük színtiszta gépzene, és nem csupán abban az értelemben, hogy kizárólag gépekkel állítják elő: mintha ez a két ember a gépek velejébe látna és azt zenésítené meg, ami ott folyik. Vajon mire táncolnak a mikroprocesszorok a diszkóban? Jó eséllyel Autechre-re. Elvont irónia, követhetetlen poli- és aritmia, szabálytalan hullámformákat felvevő, az emberi fül számára néha már a határokat súroló magas és mély regisztereken mozgó, a végtelenségig processzált hangok komplex rétegezése, minimális, gyakran nulla dallam, mindez folyton alakuló, transzmutálódó, tulajdonképpen bárhol elkezdhető és befejezhető folyamokban. Gyakran elidegenítő, de soha sem fülsértő zene, amely akkor adja meg magát, ha kitapasztaljuk és elfogadjuk a belső világát; azon belül minden hang természetesnek és spontánnak hat, pedig gyaníthatóan valamiféle magasrendű matematikai logika alapján állnak össze – a zenét nyugodtan mondhatni technológia-alapú tudományként művelő Booth és Brown agya és a gépeik között nyilvánvaló a szimbiózis. Annak ellenére, hogy a hallgató az Autechre esetében jószerivel híján van a hagyományos fogódzóknak (ritmus, dallam, énekhang), a befogadás érzelmi szinten mégis működik, sőt talán pont a többi szint hiánya miatt még erősebben is, és ez adja zenéjük hátborzongató, idegen szépségét. Az igazi kérdés persze az, hosszú távon mennyire életképes, értékes és releváns az, amit kreálnak. Nos, az Autechre olyan markáns, mindenki mástól elütő hangzásvilágot alakított ki, hogy ezekre nehéz válaszolni, az mindenesetre biztos, hogy nagy hatással voltak az IDM következő generációjára (Boards Of Canada, Squarepusher, Plaid, Mira Calix – aki mellesleg Sean Booth felesége, stb.), és hogy saját zenéjük integritását mind a mai napig képesek megőrizni. A válasz persze sokkal konkrétabb, ha a korszellem szerint nézzük, akkor ugyanis az Autechre, ahogyan Aphex Twin és a többi kortársuk, és úgy általában az IDM a 00-ás évekre az „öncélú agyaskodás” kategóriájába soroltatott át, amit csupa szemüveges geek és elszállt entellektüell hallgat, szóval már egyáltalán nem cool szeretni (a kilencvenes évek elején még az volt). Az Autechre – hasonlóan a vele egyívású IDM-előadókhoz – addig tágította a határokat, amíg lehetett, közben fokozatosan belecsúszott az intellektuális önkielégítés ilyen zene esetén amúgy is elkerülhetetlen csapdájába: az 1993-95 közötti első három album útkereső experimentalizmusa után a következő lemezek egyre avantgárdabbak, elborultabbak (és öncélúbbak) lettek, egészen a 2003-as hetedikig, amin Booth és Brown „visszavettek magukból” és némileg visszakanyarodtak a kezdetek „közérthetőbb” hangzásvilágához. Ennek a „visszatisztulási” folyamatnak a folytatása az Untitled is. Persze nem történt igazán radikális fordulat, az Autechre a saját jól felépített univerzumának határain belül maradt, és azt hozza, ami tőle elvárható, azzal az árnyalatnyi változtatással, hogy az Untilted (magyarul: nem billegő, vagyis stabil - milyen kicsavart humorérzék!) mintha még az elődjénél is letisztultabb, egyszerűbb, minimalisztikusabb lenne - relatíve, önmagához képest. Az Autechre zenéjének összes jellegzetessége jelen van hiánytalanul, de a lemezre került nyolc kompozíció hatása direktebb, könnyebben „fogható”, és ebben Booth és Brown korai korszakukat idézik (sőt néhány motívum és hangmintaforgács erejéig a gyökereiket, a house-, a technót és a rave-et is megidézik, árulkodó jeleként annak, hogy ők is emberből vannak). A lemez néhány másodpercnyi hangsúlyos csend után egy golyózáporszerű tétellel nyit, és ez a csatazajos fíling az egész anyagon végigvonul: a basszusok mintha messze becsapódó ütegek tompa puffanásai lennének, a ritmusok digitális hanglövedékekként soroznak, mindezt a legkülönfélébb (kalapácsütés-, rugónyújtás-, percegés-, vascsőpüfölés-szerű) fémes zajok kísérik – a szaggatottan kitörő machine funk attakok csak néhány feszült percre hagynak alább időnként. Erről a harci hangtájról a dallamok és emberi hangok kivesztek – ez már a gépek háborúja, és az Autechre a haditudósító. Bugi Jakab
Click to view All Reviews
Kosár Tovább
Üres
Információ a kiadóról
Warp
Warp homepage
Egyéb kiadvány
Record Store Day 2016 Tovább
Újdonság Tovább
Fat Freddy's Drop ‎– Live At The Matterhorn - 2LP
Fat Freddy's Drop ‎– Live At The Matterhorn - 2LP
5,990Ft
Információ
Record Store Day
Rendelési listák
Elérhetőség/Átvétel
Partnerek
Hírlevél
Előrendelés/Új megjelenések
Írj nekünk!
rsd2016


Copyright © 2003 Neon Music Hungary
Bp. 1141, Zsálya u. 62; Iroda: Bp. 1077 Almássy tér 8;
e-mail:info_kukac_neonmusic.hu
Tel:06 1/365-1929
Powered by osCommerce