 |
Kategória |
 |
|
 |
Kiadó |
|
|
|
Gyorskeresés |
|
|
|
Instagram |
|
|
|
|
Kritika |
|
exit.hu kritika - 2008/11/24 
Nem baj az, hogy a P.O.D. nem zeneformáló tényező - pusztán csak tény, aminek vannak következményei. Vagyis inkább pont nincsenek: simán csak megjelenik időről időre a bandának egy új lemeze, és nem történik semmi különös.
Viszont ezt a jelentéktelenséget nem sokan tudják olyan szimpatikusan és szórakoztatóan (mondhatni jelentőségteljesen) hozni, mint ezek a kaliforniai keresztény rockerek. Rengeteg vetélytársukkal szemben ők ugyanis semmit nem rutinból tesznek, és ez minden dalukon hallatszik is, így velük kapcsolatban nyugodtan lehet mondani, hogy "csinálják csak", sőt azt is, hogy "halljuk". Nyilván nem az év lemezére készül ilyenkor az ember, de egy viszonylag ballasztmentes, slágeres albumra bizton számíthat.
Ilyen is a csapat hetedik lemeze. A fix keretek adottak: alulról metál, felülről pop, jobbról reggae, balról hiphop - ehhez jön most a visszatérő gitáros, Marcos Curiel, és vele együtt pár szikkadtabb, hardcore-os téma, meg vendégként Mike Muir (Suicidal Tendencies) és Page Hamilton (Helmet). Sok radikális dologra viszont így sem érdemes számítani, mert lazít is a banda eleget (azaz rengeteget), többek közt Cedella és Sharon Marley-val, vonósokkal, finom, míves gitárjátékkal és két tonna balladával. Nem baj, tényleg csinálják csak. Velük legalább érdemes együtt lazítani. |
| Click to view All Reviews |
|
|
|
| Üres |
|
|
|
|
Információ a kiadóról |
|
|
|
Facebook |
|
|
|
|
|
Információ |
|
|
|
Nyelv |
|
|
|
